A termelési többletkapacitás nem új jelenség Kínában, de ezúttal számos termék vonatkozásában jelentkezik. Ez a sokféleség megnehezíti a túlkínálat szabályozását, és a belföldi piaci hiányt más eszközökkel kell majd pótolni. Tudja meg tanulmányunkból, hogy mik ezek.
Kapacitásfelesleg, nem újdonság Kínában
Kína már régóta alkalmazza a beruházás-vezérelt növekedési modellt, amely az elmúlt három évtizedben elért kiemelkedő gazdasági növekedésének központi eleme. Ez azonban érzékennyé teszi a gazdaságot a kereslet-kínálat egyensúlytalanságaira, ami az ipari túlkapacitás visszatérő eseteit eredményezi. Ezek az 1990-es évekig vezethetők vissza, amikor a felgyorsult piaci átalakulások a munkaerő-igényes feldolgozott termékek túlkínálatához vezettek. Egy újabb epizód 2014-2016-ban jelentkezett, amikor a globális pénzügyi válságot követő erőteljes beruházásalapú élénkítés az építőanyagok túlkínálatát idézte elő.
Jóllehet ez a forgatókönyv nem újdonság, az egyensúlytalanságok a COVID-19 járvány kitörése óta ismét felszínre kerültek, ami nagyrészt a termelés által vezérelt, a társadalmi interakciók csökkentését célzó ösztönző intézkedéseknek köszönhető. Miközben a gazdaság kilábalt a járványból, a lakossági fogyasztás nem tudott eléggé megélénkülni ahhoz, hogy a termelés növekedését elbírja. A zöld átállás nemzetközi versenyében pedig Kína tiszta technológiával előállított termékekben mutatkozó termelési többlete is a figyelem középpontjába került globális szinten, mivel kihasználatlan kapacitása elegendő lehet e termékek exportjának megduplázásához.
Szélesebb körre terjed ki a jelenlegi többletkapacitás
Első olvasatra a túlkapacitás mértéke enyhébbnek tűnik, mint a legutóbbi komolyabb epizód, az ipari kapacitáskihasználtsági mutatók szerint. A probléma azonban súlyosbodhat, ha az állóeszköz-beruházások növekedése továbbra is meghaladja a termelés növekedési ütemét, ami fokozza a többletkapacitást, különösen, ha a belföldi kereslet nem képes lépést tartani vele. Eközben a kapacitásfelesleg kockázata nem korlátozódik bizonyos ágazatokra, hanem egyértelműen megmutatkozik a fogyasztási cikkek, az építőipari anyagok, valamint a gépek és szállítóeszközök körében.
Időbe telik a hazai piac újraélesztése a többletkapacitás felvételéhez
A kormány intézkedéseket hozott a kapacitásbővítés szabályozására az ipari korszerűsítés révén, miközben a keresletet is fokozza, hogy képes legyen felszívni azt. Például magasabb minőségi követelményeket határoztak meg a lítium-ion akkumulátorok, a napenergia és a cementklinker gyártására. Ezek az intézkedések azonban aligha alkalmazhatóak az ágazatok teljes körére, mivel ez a rövid távú gazdasági növekedésnek is hátrányt jelenthet.
Egy fenntarthatóbb megoldás a kereslet ösztönzése, amelynek keretében a közelmúltban nyújtott költségvetési támogatás inkább az árucikkek és a létesítmények felhasználásának támogatása felé mozdult el az építkezések helyett. Mivel azonban a fogyasztóibizalom történelmi mélyponton van, a gazdaság nem támaszkodhat csak a belföldi keresletre, és nem maradhat meg a krónikus többletkapacitás. Ez ugyanis felerősíti a deflációs nyomást, hatással lesz a vállalati nyereségekre és akadályozza az üzleti bővülést.
Leáldozóban az exportpiacokhoz való könnyű hozzáférés korszaka
Az export hagyományosan pótolta a belföldi kereslet hiányát. A szabadkereskedelem aranykora azonban - amely lehetővé tette Kína virágzását - úgy tűnik, hogy már a múlté, mivel a kereskedelmi korlátok egyre erősödnek, valószínűleg még gyorsabb ütemben egy második Trump-elnökség alatt. Annak ellenére, hogy Kína erőfeszítéseket tesz a globális Déllel való kapcsolatok erősítésére, számos feltörekvő ország is kereskedelmi akadályokat emelt a hazai munkahelyek és gyártók védelme érdekében. Indonézia például azt fontolgatja, hogy akár 200%-os vámot vet ki számos Kínából importált alapvető ipari termékre.
Több külföldi befektetés, hogy minden fél számára előnyös megoldás születhessen
A megnövekedett kereskedelmi feszültségek viszont arra késztethetik a kínai vállalatokat, hogy az ilyen akadályok áthidalása érdekében közvetlenül a fogadó országokban fektessenek be. Ezt az intézkedést némely kereskedelmi partner üdvözölheti, mivel a közvetlen beruházások munkahelyeket teremthetnek és technológiai újdonságokat hozhatnak, miközben fellendítik a kínai félkész termékek exportját.
Az ASEAN1 2022-2023-ban is a kínai befektetések fő célpontja maradt, míg Európában Magyarország a kínai közvetlen külföldi befektetések 4,5%-át kapja. Mindazonáltal a kínai befektetések egyre inkább a fejlett országok kormányainak ellenőrzése alá kerülnek, nem utolsósorban nemzetbiztonsági okokból. Európában, bár az ellenőrzés fokozódott, egyes országok, például Magyarország, Lengyelország és Olaszország továbbra is szívesen fogadják az ilyen befektetéseket, különösen az elektromos járművek ágazatában.
> Tudjon meg többet a teljes tanulmány letöltésével (pdf 2MB)
1 A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) 10 tagállamból áll.Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Thaiföld és a Fülöp-szigetek alapította 1967-ben, majd csatlakozott hozzá Brunei (1984), Vietnam (1995), Laosz és Burma (1997), végül Kambodzsa (1999)
