Kínának megvan a kapacitása, hogy a jelenleginél többet termeljen, ez nem újdonság, ezúttal azonban az iparágak széles skálájára vonatkozik. Az egyensúlyhiányra adott valamennyi megoldásnak megvan a maga hátránya: a belföldi piacok fellendítése, de hiányzik a kínai fogyasztók bizalma; a minőség javítása, ami azonban már most is magas; az export, viszont a vámok emelkednek... és nem csak az USA-ban. Ezek a nehézségek világszerte nagyobb kínai befektetéseket tesznek szükségessé.
Kína már régóta hozzászokott a beruházásvezérelt növekedési modellhez, amely az elmúlt három évtizedben elért kiemelkedő gazdasági növekedésének központi eleme. Ez azonban érzékennyé teszi a gazdaságot a kereslet-kínálat egyensúlytalanságára, ami az ipari túlkapacitás visszatérő epizódjaihoz vezet. Ezek az 1990-es évekre vezethetők vissza, amikor a felgyorsult piaci reformok a munkaerő-igényes feldolgozóipari termékek túlkínálatához vezettek. Egy újabb esemény 2014-2016-ban történt, amikor a globális pénzügyi válságot követő masszív, beruházásvezérelt ösztönzés az építőanyagok túlkínálatát váltotta ki.
A legutóbb februárban megrendezett Coface Country Risk konferencián Agatha Kratz-ot az ipari túlkapacitás Kínára gyakorolt hatásáról kérdeztük:
Egy növekedési modell, amely elérte a határait
Bár ez a forgatókönyv nem új, az egyensúlyhiányok a COVID-19 járvány kirobbanása óta ismét nyilvánvalóvá váltak (1. ábra), ami nagyrészt a termelésorientált, a társadalmi interakciók csökkentését célzó ösztönző megközelítésnek köszönhető. Eközben a kormány, hogy a zsugorodó ingatlanpiac okozta hiányt pótolja, állami támogatással proaktívan új növekedési ösztönzőket is kialakított, például a fejlett feldolgozóipar és a zöld technológia területén.
A grafikon adatai .xls fájlformátumban
Túltermelés világméretű következményekkel
Bár a helyzet még nincs olyan súlyos, mint 2016-ban, a túltermelés több ágazatban tapasztalható, és ezúttal több esetben kell globális visszaszorítással számolni. Már nem korlátozódik egyes ágazatokra (a munkaerő-igényes fogyasztási cikkek, például a textil és a háztartási gépek az 1990-es évek végén, valamint az építőanyagok, mint az acél és az alumínium a 2010-es években). Ezúttal a tradicionális és a fejlődő ágazatokban is megjelenik. A kihasználatlan kapacitásokat leginkább a fogyasztási cikkek (élelmiszerek, gyógyszerek), az építőiparban használt nem-fém nyersanyagok (cement, üveg), valamint a gépek és szállítóeszközök (gépjárművek) területén tapasztaljuk (2. ábra). Becsléseink szerint Kína elegendő többletkapacitással rendelkezik ahhoz, hogy akár megduplázza az új energiaforrásokkal működő járművek és a lítium akkumulátorok exportját (3. ábra). A zöld átállás globális versenyében azonban Kína tiszta technológiai termékekben mutatkozó termelési többlete globális szinten is központi témává tette ezt a kapacitástöbbletet, és több ellenlépést váltott ki a kereskedelmi partnerek részéről.
A grafikon adatai .xls fájlformátumban
Mi lehet a megoldás a kínai kapacitástöbbletre?
A legkézenfekvőbb megoldás a többlet termelési kapacitás lekötésére a belföldi kereslet bővítése. A kereslet-kínálat folyamatos egyensúlyhiánya közepette a közelmúltban a szakpolitika inkább az áruk és a létesítmények fogyasztásának támogatása felé mozdult el az építkezések helyett. Eközben erőfeszítéseket tettek a lakáspiac stabilizálására, hogy megfékezzék a háztartások vagyonának csökkenését, mivel az ingatlanok jelentős szerepet töltenek be a háztartások vagyoni helyzetében. A szociális lakásellátás jelenleg is zajló visszavásárlási programja szintén megfelelő lépés a „lakhatásra való megtakarítás” szándékának visszaszorítására, míg a megfizethető állami lakásokhoz való hozzáférés csökkentheti a bérleti terheket, hogy ezáltal nagyobb vásárlóerőt szabadítson fel. Mivel azonban a fogyasztói bizalom történelmi mélyponton van, a gazdaság nem támaszkodhat csupán a keresletoldali fellendülésre, és nem tarthatja fenn a krónikus túlkapacitást. Ez ugyanis felerősíti a deflációs nyomást, hatással lesz a vállalatok nyereségére és akadályozza az üzlet bővülését.
Kormányzati intézkedések is születtek a kapacitásbővülés ipari korszerűsítéssel történő szabályozására. Ennek érdekében magasabb minőségi követelményeket vezettek be a lítium-ion akkumulátorok, a napenergia és a cementklinker gyártására. Ezeknek az intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a többletkapacitás szabályozott kivonásához, de nem valószínű, hogy az ágazatok széles körében alkalmazhatóak. Ennek oka, hogy ez a rövid távú gazdasági növekedés rovására menne, és technikailag is kevésbé lenne megvalósítható a fejlett technológiájú, már most is magas minőségi követelményeket előíró termékek esetében.
Történelmileg a belföldi kereslet hiányát a külső kereslettel kompenzálták az export révén. Most azonban a kínai exportőröknek egy összetettebb globális kereskedelmi környezetben kell eligazodniuk, mivel a szabadkereskedelem már régen nem számít annyira divatosnak, mint korábban. A kereskedelmi korlátozások már most is emelkednek, mivel a fejlett gazdaságok célja, hogy csökkentsék a kínai áruktól való függésüket, és ez várhatóan még erőteljesebben érvényesül egy második Trump-elnökség idején. Ennek fényében Kína "Egy övezet egy út" kezdeményezése (BRI), amely Xi " nagy országok diplomáciájának" központi eleme, fontos szerepet játszhat a feltörekvő országok piacra jutásának biztosításában. De a fejlődő gazdaságok által emelt kereskedelmi korlátok sem csökkentek, mivel a politikai döntéshozókra nyomás nehezedik a hazai foglalkoztatás és a gyártók védelme érdekében.
Külföldi beruházások, megkerülhetetlen megoldás?
A megnövekedett kereskedelmi feszültségek viszont elősegíthetik, hogy Kína az ilyen korlátok áthidalása érdekében több külföldi beruházást hajtson végre. Meglátásunk szerint ez a leginkább megvalósítható megoldás, mivel a tengerentúli termelés támogatja a félkész termékek exportját, de munkahelyek és technológiák áthozatalával elkerüli a kereskedelmi súrlódásokat. Idővel a fogadó országok iparosítása olyan keresletet generálhat, amely felszívja a többletkapacitást, miközben segíthet új kereskedelmi blokkok kialakításában Kína számára, potenciálisan kevesebb kereskedelmi akadállyal.
Néhány ilyen irányú intézkedés már folyamatban van. A pénzforgalmi mérleg statisztikák azt mutatják, hogy Kínában 2022 második felétől folyamatosan kiáramlanak a közvetlen befektetések, ami azt jelzi, hogy Kína szerepe nettó tőkeimportőrből exportőrré változott. Az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) továbbra is a kínai befektetések fő célpontja maradt 2022-2023-ban, míg Európában Magyarország a legfőbb kedvezményezett, a kínai közvetlen tőkebefektetések 4,5%-ával (4. ábra). Mindazonáltal a kínai befektetések egyre inkább a fejlett országok kormányainak ellenőrzése alatt állnak, nem utolsósorban nemzetbiztonsági okokból. Európában, bár az ellenőrzés fokozódott, egyes országok, például Magyarország, Lengyelország és Olaszország továbbra is szívesen fogadják az ilyen jellegű beruházásokat, különösen az elektromos járműágazatban.
A grafikon adatai .xls fájlformátumban
Belföldön nagyobb nyomás nehezedhet arra, hogy pótolják a megnövekedett külföldi beruházások következtében kieső munkahelyeket. Ez különösen igaz a fokozódó fiatalkori munkanélküliség és a lassuló gazdasági növekedés idején. Ennek orvoslására a kínai kormány a szolgáltatási iparágak (internet, oktatás, kultúra, távközlés, egészségügy) szélesebb körű megnyitásán dolgozik, mivel ezek általában nagyobb számú munkavállalót foglalkoztatnak és több munkahelyet teremtenek. Ennek hatékonysága azonban bizonytalan, mivel a befektetőknek továbbra is biztosítaniuk kell az átláthatóbb és stabilabb politikai környezetet.
Szeretne jobban elmélyedni a kereskedelem széttöredezettségében?
Töltse le a globális kereskedelem jövőjéről szóló útmutatónkat
