Bár Donald Trump amerikai elnök azon fenyegetését, hogy 25%-os vámokat vet ki Mexikóra és Kanadára, február 1-jéig elnapolta, a bizonytalanság egy esetleges kereskedelmi háborúval és annak gazdasági következményeivel kapcsolatban továbbra is fennáll. Ismerje meg, mi forog kockán, és hogyan reagálhat minderre Kanada.
A Trump elnök által a beiktatás napján kiadott végrehajtási rendeletek áradata közepette a vámok kiemelt és várva várt témája feltűnő módon nem került elő. Ehelyett a végrehajtó hatalom újonnan felesküdött vezetője február 1-jére halasztotta az e területhez kapcsolódó intézkedéseket. Mint mindig, „komolyan, de nem szó szerint” venni őt ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy fel kell készülni valamilyen következményekkel járó intézkedésre, miközben tudjuk, hogy a kormányzat soha nem ragaszkodik semmilyen konkrét szabályozási részlethez. És mégis, a választások óta rendszeresen hallott beszédek alapján Kanada erős esélyesnek tűnik arra, hogy elsőként kerüljön tűzvonalba. Míg mindkét észak-amerikai szomszédot fenyegették már vámokkal, Mexikó jobb pozícióban lévőnek tűnik arra, hogy elkerülje vagy legalábbis enyhítse azokat.
Egyrészt Mexikó több engedményt tud felajánlani, és ezért nagyobb befolyással bírhat. Mexikó kulcsfontosságú szerepe a migrációban és a kábítószer-kereskedelemben azt jelenti, hogy a hatékony együttműködés valóban érezhetően javíthat ezekben a kérdésekben az államokon belül. Másodsorban, van tere egy működőképes kapcsolat kiépítésének Trump és Claudia Sheinbaum mexikói elnök között. Bár a bal-jobb spektrumon távolinak tűnhetnek, vannak átfedési pontok a Trumpizmus és a Morenismo között, beleértve az erős végrehajtó hatalomba vetett hitet, a média és a klasszikus elit bírálatát, valamint azt az elképzelést, hogy a politikai vezetőknek határozottan az országukat kell előtérbe helyezniük.
Ezzel szemben Trump és Justin Trudeau kanadai miniszterelnök között egyáltalán nincs szerelem. És bár a miniszterelnököt hamarosan leváltják, a Kanadai Liberális Párt a progresszivizmusnak azt a sajátos irányzatát képviseli, amelyet Trump elutasít, amikor a sokszínűség, egyenlőség és befogadás (DE&I) visszaszorítását szorgalmazza. Míg Sheinbaum eddig homályos és végső eszközként hivatkozott a megtorló vámokra, Trudeau ellenfenyegetéseinek részletessége és súlyossága elszántságot (és talán egy kis rezignáltságot) jelez. A kanadai gazdaságra mért gyors csapás a Liberális Párt hatalmon töltött utolsó hónapjaiban még inkább Pierre Poilievre és a Konzervatív Párt javára billentheti a mérleg nyelvét a közelgő választásokon.
Ezt szem előtt tartva érdemes néhány szót szólni arról, hogy milyen vámokat lenne a legcélravezetőbb bevezetnie az Egyesült Államoknak, az ösztönzési rendszer és a két gazdaság szerkezetének ismeretében:
- Ami az ütemtervet illeti, valószínű, hogy bármilyen vámokat is vezetnek be, azok fokozatosan, több éven keresztül emelkednek majd a bejelentett mértékig, és minden egyes lépés potenciális ösztönző eszközként szolgál az engedmények eléréséhez.
- Az intenzitást tekintve Trump első ciklusában már volt példa arra, hogy a vámtételeket felhígították, melyeket így vagy kezdeti tárgyalási feltételként vagy jelzésértékű eszközként használtak.
- A termékek körét tekintve nem valószínű, hogy megkülönböztetésmentes vámokat látunk majd.
Egy esetleges kereskedelmi háború gazdasági következményei
Mely iparágak viselik majd a döntések súlyát? Kezdjük a két fajsúlyos ágazattal.
- Olaj és gáz: A Trump-kormányzat különösen érzékeny mindenre, ami az energiaárak emelkedését eredményezheti. Kanada a fosszilis tüzelőanyagok fő exportőre az USA irányába, az amerikai import mintegy felét teszi ki. Az USA elméletben diverzifikálhatná az importfüggőséget az OPEC-országokkal folytatott nagyobb mértékű kereskedelemmel, de ez nagyobb potenciális geopolitikai kitettséggel is járna együtt. Az USA és Kanada ugyanakkor hatalmas és integrált csővezeték-hálózaton osztozik, beleértve az olyan nagy csővezetékeket, mint a Keystone és az Enbridge hálózatai, így a kanadai olaj és földgáz könnyen hozzáférhető és költséghatékony. Kanada közelsége alacsonyabb szállítási költségeket jelent a távoli országokból származó importhoz viszonyítva, különösen az Egyesült Államok középnyugati részén található, tengerparttal nem rendelkező finomítók esetében, amelyek nagymértékben támaszkodnak a kanadai nyersolajra. Továbbá számos amerikai finomítóüzemet, különösen az Öböl-part mentén, nehéz nyersolaj feldolgozására alakítottak ki, amelyet Kanada bőségesen szállít. Ezeknek a finomítóknak az átalakítása más forrásokból származó könnyebb nyersolaj feldolgozására költséges és időigényes lenne.
- Autóipar: A Kanadából történő behozatal az ágazatban a teljes amerikai import 15%-át teszi ki. Itt a politikai ösztönző nem annyira az infláció (az autóárak számítanak, de nem olyan mértékben, mint a benzinárak), hanem inkább maga az autóipar, amely kulcsfontosságú foglalkoztatóként, geostratégiai szempontból kiemeltnek tekinthető, és rendkívül nagy szimbolikus jelentőséggel bír. A diverzifikáció nagyon bonyolult lenne. Számos autóalkatrész a gyártási folyamat során többször is átlépi az amerikai-kanadai határt. Ennek a zökkenőmentes szállítói láncnak más forrásokkal való helyettesítése a termelési rendszerek teljes átstrukturálását igényelné. Kanada befektet az elektromos járművek akkumulátorainak gyártásába, és hozzáfér olyan kritikus ásványi anyagokhoz, mint a lítium, a nikkel és a kobalt, amelyek létfontosságúak az elektromos járművek gyártására való áttérés szempontjából. Van egy érvelés, miszerint a vámok ösztönözhetik a termelési kapacitások áthelyezését, de ha ez a cél, akkor ez még inkább ösztönzi a vámok visszaállítását. Ez további motivációt jelentene arra, hogy az eszközöket inkább előbb, mint utóbb kivonják Kanadából.
Már e két ágazat esetében is, ahol az USA-ba irányuló kanadai export mintegy feléről van szó, erős érvek szólnak a kivételekről szóló tárgyalások mellett. Ha megpróbálnám kitalálni, hogy mi lenne az erősebb vámok legvalószínűbb célpontja, akkor az agrár- és élelmiszeripar jutna eszembe. Régóta tartó vita van a tejtermékek piacán, ahol Kanada olyan vámkontingenseket alkalmaz, amelyeket az Egyesült Államok az amerikai gazdák és élelmiszeripari gyártók szempontjából hátrányosként bírált. Az, hogy más országok protekcionista gyakorlatot alkalmaznak az Egyesült Államokkal szemben, nagyon is lényeges Trump számára, és az „amerikai vásárlás” az egyik legfőbb gesztus, amit a szívességéért cserébe elvár. A Kanadára vonatkozó kivétel eltörlése az acél- és alumíniumvámok tekintetében egy másik nyilvánvaló út.
Hogyan tud Kanada navigálni a növekvő kereskedelmi feszültségek közepette
Sokan kíváncsiak arra, hogy milyen engedményekkel lehetne megbékíteni a Trump-csapatot. Az autók és autóalkatrészek szigorúbb eredetvédelmi szabályai a kínai ellátási lánctól való függőség csökkentése érdekében várhatóan szükségesek lesznek, és nyilvánvalóan a megtorló vámoktól való tartózkodás. Arra is számítanánk, hogy a Trump-kormányzat meg akarja várni, amíg Kanada jelenlegi vezetési válsága megoldódik, mielőtt bármilyen kemény lépést tenne, különösen a Konzervatív Párt valószínűsíthető hatalomra kerülését figyelembe véve. A választások után (várhatóan tavasszal, legkésőbb októberben) az USMCA-megállapodás felülvizsgálata/újratárgyalása már csak egy karnyújtásnyira lesz, ami természetes hátteret biztosít a kereskedelmi alkudozásokhoz.
Az eredeti (azaz legvalószínűbb) forgatókönyvünk tehát nem a 25%-os általános és előzetes vámok bevezetése. Egyes konkrét termékekre akár 25%-os vámokat is kivethetnek (az acélra és az alumíniumra egyszerűen bevezethető), alacsonyabb vámokat a kanadai gazdaság számára fontos, de az USA szempontjából nem kiemelkedően fontos árukra (lásd: élelmiszerek, fűrészáru, vegyi anyagok, beleértve a műtrágyákat, gépeket és egyéb feldolgozott termékeket), valamint kivételként kezelve a kulcsfontosságú ásványi anyagokat, az energia- és esetlegesen az autóipart; ezek mindegyike visszamenőleg is bevezethető. Már ennyi elég lenne ahhoz, hogy megállítsa a folyamatos fellendülést, és recesszióba taszítsa a gazdaságot. A 10%-os általános vámok korábbi szimulációi 2-3%-os GDP-csökkenést eredményeztek (feltételezve azonban, hogy a vámok alapvetően előrehozottak).
Mindezek mellett nem kizárt, hogy a Trump-csapat már a kezdetektől fogva határozott üzenetetakarküldeni, hogy pszichológiai nyomást gyakoroljon az olyan nagyobb halakra, mint Kína, Mexikó és az Európai Unió. Azzal, hogy az USA vitathatatlanul a legközelebbi szövetségesével (és fontos üzleti partnerével) szemben szigorúan lép fel, ezt el is érheti. A politikai tőketartaléka a ciklus elején a legjelentősebb, és az amerikai gazdaság tartós ellenállóképessége felbátoríthatja Trumpot, hogy úgy gondolja, az ország el tudja viselni a Kanadával példát statuálással járó csapást. Ha közeledünk ahhoz, hogy a 25%-os vámok inkább a szabály, mint a kivétel legyenek, akkor 4-6%-os GDP-veszteséggel kell szembenézni, ami nagyjából a 2020-as értéknek felel meg. Ez is lehetséges, de nem a legvalószínűbb forgatókönyv.
Mindenesetre a kanadai vállalkozásoknak fel kell készülniük az övek becsatolására.
> Ön kanadai vállalatokkal áll üzleti kapcsolatban, és több előrejelzést szeretne kapni? Vegye fel a kapcsolatot szakértőinkkel.
