A közelmúltban az Egyiptomi Központi Bank (CBE) arra utasította a kereskedelmi bankokat, hogy korlátozzák a hitelkártyák használatát a külföldi devizában történő tranzakciókhoz. Ez az ország devizahiányának legújabb megnyilvánulása. Az egyiptomi importőrök egyre nagyobb gondokkal szembesülnek a külföldi beszállítóikkal történő elszámoláshoz szükséges deviza megszerzésében.
Ez a Covid-19 járvánnyal kezdődött, amely zavarokat okozott a kereskedelemben és a turizmusban, majd fokozódott az ukrajnai háborúval, amely hozzájárult a kőolajtermékek (amelyekből Egyiptom nettó importőr) és az élelmiszerek, különösen a búza (Egyiptom a világ legnagyobb importőre) árának emelkedéséhez.
Jelentős devizaszükséglet, de korlátozottak a beszerzési források
Egyiptomnak továbbra is nagy külső finanszírozási igénye van, ami devizabeszerzést igényel. Először is külső adósságának (szeptemberben 165 milliárd USD) kiszolgálása érdekében, amelynek költsége a CBE szerint 2024-re elérheti a 29 milliárd USD-t. A második nehézséget a Központi Bank devizatartalékainak szinten tartása jelenti (ezek a 2019-es 45,4 milliárd USD-ről már 35 milliárd USD-re csökkentek 2023 szeptemberére, ami 4,5 havi áru- és szolgáltatásimportnak felel meg), ugyanakkor ugyanezen devizák eladásával kell ellensúlyoznia a helyi valutára gyakorolt lefelé irányuló nyomást.
Az ország hagyományos devizaforrásai jelenleg nyomás alatt vannak, ami még bonyolultabbá teszi a helyzetet. A világkereskedelem év eleje óta tartó lassulása megterheli a Szuezi-csatorna forgalmát, az Izrael és a Hamász közötti konfliktus közelsége pedig a térség turisztikai bevételeinek csökkenéséhez vezet. A külföldiek - főként az Öbölből és az Egyesült Királyságból érkező - költései 2023 első félévében 38%-kal csökkentek éves szinten.
Különböző stratégiák a devizatartalékokra nehezedő nyomás enyhítésére
Az import deviza-racionalizálással történő visszaszorításán túlmenően adevizatartalékokra nehezedő nyomás enyhítésére más stratégiák is léteznek, amelyek mindegyike kockázatokat és előnyöket rejt magában.
Az első lehetőség a valuta jelentős leértékelése lenne, kombinálva egy nagyobb árfolyam-rugalmassággal, mivel ez enyhítené a valutára nehezedő nyomást. A kezdeti gyors leértékelés azonban a már amúgy is nagyon magas infláció megugrását vonná maga után.
A monetáris és fiskális szigorítás a második lehetőség, amely a háztartások fogyasztásának és importjának lassulása révén megkönnyítené a lebegő árfolyam bevezetését, ami viszont a lakosság elégedetlensége nélkül nem menne.
A harmadik lehetőség a közvetlen külföldi befektetések növelése lehet, de ez azt eredményezné, hogy a hadsereg csökkenti a gazdaságban betöltött kiemelkedő szerepét az eszközök eladása révén.
Lehetőségként áll fent továbbá a barter-megállapodások kötése, amelyek megkönnyítik az alapvető importot, miközben nem veszik igénybe a devizatartalékokat. Ezt tervezik például a Kenyából származó teaimport esetében.
A nehéz helyzettel, valamint a lakosság és a hadsereg elégedetlenségének kockázatával szembesülve, közvetlenül a decemberi elnökválasztás előtt a hatóságok valószínűleg megpróbálják késleltetni ezeket a kockázatos reformokat, amihez segítséget nyújt helyi (Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek) és távoli (USA) partnereik folyamatos támogatása, valamint a mezőgazdasági világpiaci árak relatív csökkenése.
Az elnökválasztás előtt csak illúzió lehet a devizaszorítás jelentős csökkentése, amely csak fokozatos javulást hozna és nem mentes a hátulütőktől.
