A világkereskedelem átalakulóban van, a „globális falu” korszaka a végéhez közeledik, és a részaránya a világ GDP-jében stagnál. A geopolitikai zavarok - Ukrajnától a Közel-Keletig - tovább fokozzák a széttöredezettséget, miközben a „friend-shoring” a szövetségeken alapuló kereskedelmet alakítja át. A konnektor államok felemelkednek, és új kereskedelmi útvonalak alakulnak ki, de az olyan nagyhatalmak, mint az Egyesült Államok és Kína továbbra is erőteljesen függenek egymástól. A világkereskedelem átalakul, hogy alkalmazkodni tudjon az egyre erősödő protekcionizmushoz.
A geopolitikai rivalizálás által felerősített regionális tagozódás
A globalizáció az elmúlt évtizedben számos megpróbáltatást élt át. A Donald Trumphoz hasonló vezetők által felállított kereskedelmi korlátok áttörték a protekcionizmus tabuját, míg az olyan fegyveres konfliktusok, mint az ukrajnai és a közel-keleti háborúk megszakítják a hagyományos kereskedelmi útvonalakat. A kilátás, hogy Trump visszatér a Fehér Házba azzal fenyeget, hogy újra fellángol egy átfogó kereskedelmi háború, különösen Kínával szemben, ami azzal a kockázattal is jár, hogy az összes importárura akár 60%-os vámokat vetnek ki.
Ugyanakkor az olyan kezdeményezések, mint a Biden-kormányzat által bevezetett inflációcsökkentési törvény és a CHIPS-törvény, a stratégiai iparágak hazatelepítését kívánják elérni az USA Kínától való függőségének mérséklése érdekében, miközben fenntartják a 2018-ban bevezetett vámokat. Ez a nagyhatalmak általános törekvésének jele, hogy csökkentsék gazdasági egymásrautaltságukat, ami a globális értékláncok széttöredezettségét táplálja.
Ezzel párhuzamosan a globális ellátási láncok kulcsszereplőjének tekintett Kínában is megfigyelhető az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem lassulása: a két óriás közötti havi kereskedelmi forgalom 20%-kal csökkent a 2021-es csúcs óta.
A kínai-amerikai kapcsolatokon túl önmagában a geopolitikai tömbök (az egyik oldalon a nyugattal szövetséges tömb, a másikon pedig azon országok, amelyek nem ítélték el Oroszország ukrajnai invázióját) közötti kereskedelem is jelentősen zsugorodik – sokkal drasztikusabban, mint a „tömbön belüli” kereskedelem.
A világkereskedelem hajlik, de nem törik
A világkereskedelem a fentiek ellenére nem omlik össze, hanem átrendeződik. A „konnektor államok”, vagyis a nagyhatalmak közötti szállítószalagokként működő országok felemelkedése sokatmondó jel. Az olyan országok, mint Vietnam és Mexikó stratégiai fontosságú láncszemekké válnak, amelyek piaci részesedésre tesznek szert a kínai-amerikai ellátási láncokban.
Az európai szankciókkal szemben Oroszország új kereskedelmi útvonalakat, például az északi- tengeri közlekedési folyosót használta fel arra, hogy kőolajexportját Kínába terelje. A geopolitikai feszültségek tehát nemcsak a termékek célállomását változtatják meg, hanem a szállításukra igénybe vett infrastruktúrákat is.
A világkereskedelem alkalmazkodóképessége a kereskedelmi útvonalak alakulásában is megmutatkozik. Az olyan történelmi útvonalakat, mint a Szuezi-csatorna, olyan alternatív útvonalak váltják fel, amelyeket kevésbé érintenek a regionális konfliktusok. A kínai „Új Selyemút” kezdeményezés keretében kiépülő vasútvonalak, amelyek több kínai várost hivatottak összekötni az európai gazdaságokkal, egy másik példa erre. Ezeken a vasútvonalakon a Vörös-tengeren folytatott Houthi-támadásokat követően szintén robbanásszerűen megnőtt a forgalom: a Kína-EU vasúti áruforgalom volumene két évnyi visszaesés után 2024 első felében 66%-kal nőtt.
USA-Kína: a függetlenedés nem lehet teljes
A szétválás sürgetése ellenére a világ gazdaságai továbbra is nagymértékben függnek egymástól. Az Egyesült Államok és Kína belső strukturális egyensúlytalanságokkal küzd, amelyeket csak külkereskedelemmel lehet áthidalni.
Kína, amely továbbra is az exportból él, hogy ellensúlyozza az elégtelen belföldi keresletet, megőrizte monopolhelyzetét bizonyos kritikus ágazatokban, mint például a hajóépítés és a konténergyártás.
Az Egyesült Államok a szövetséges országokkal való kereskedelmi kapcsolatok erősítését célzó „friend-shoring” kezdeményezések ellenére a növekvő fogyasztás kielégítése érdekében változatlanul az importtól, különösen a kínai áruk behozatalától függ.
A világkereskedelem ellenállóképessége azonban az elkövetkező években próbatétel elé lesz állítva. A kereskedelmi háborúk fokozódása, amint azt egyes amerikai elnökjelöltek ígérik, a globális konfliktusok további kiéleződésével párosulva jelentős zavarokat okozhat a globális ellátási láncokban, különösen az olyan stratégiai átjárókon keresztül, mint a Hormuzi-szoros.
