Kína a közelmúltban nyitotta meg újra gazdasága kapuit az eddig példátlan elzárkózása után.
A kihívást jelentő egészségügyi válsághelyzetre reagálva az ország számos változáson megy keresztül, legyen az politikai, társadalmi vagy gazdasági jellegű. Miközben továbbra is a lehetőségek országa marad a vállalkozások számára, az egyensúly fenntartása bizonytalannak tűnik: kereskedelmi háború az Egyesült Államokkal, fokozott feszültségek Tajvannal, közeledés Oroszországhoz és bonyolult kapcsolatok más nyugati hatalmakkal. Vajon még mindig olyan nélkülözhetetlen a világ második legnagyobb gazdasága a vállalkozások számára, mint egykor volt?
A Coface két szakértője, a viharos aktuális események fényében feltárja az ország kockázatait és lehetőségeit a vállalkozások számára. Bernard Aw az ázsiai és csendes-óceáni régió vezető közgazdásza, Raphaël Rousselot pedig az ázsiai és csendes-óceáni régió kockázatkezelési igazgatója.
Nincs ideje elolvasni? Hallgassa meg a Trade Talk teljes epizódját kedvenc platformján vagy weboldalunkon.
Bernard, le tudná írni a jelenlegi kínai gazdasági helyzetet?
Kína gazdasága nem tudott teljesen kilábalni a világjárvány okozta sokkból, mivel a fogyasztást a zéró covid-politika mellett olyan ágazatokra vonatkozó szabályozási intézkedések is korlátozták, mint a lakásépítés, a technológia és az oktatás. Így a szigorú járványügyi korlátozások megszüntetése a vélemények szerint összességében pozitív hatással volt a kínai gazdaságra. A zéró covid-politika megszűnését követő első hónapokban a gazdasági aktivitás, különösen a szolgáltatások, stabil fellendülést mutattak. 2023 első két hónapjában az ipari termelés 2,4%-kal nőtt az előző évhez képest, a kiskereskedelmi forgalom 3,5%-kal emelkedett, a tárgyieszköz-beruházások növekedése pedig 5,5%-kal meghaladta a várakozásokat. A koronavírus utáni fellendülés a vártnál korábban következett be.
Politikai szempontból Xi Jinping (Hszi Csin-ping) kínai elnök meg tudta erősíteni hatalmát, és a kormányba a gazdasági kulcspozíciókra hozzá köztudottan lojális személyeket nevezett ki, mint például az új miniszterelnök, Li Qiang (Li Csiang).
Raphaël, a fejlett vagy feltörekvő gazdaságokkal rendelkező országok esetében a gazdaságuk és határaik újranyitásakor gazdasági fellendülést tapasztaltunk. Kínában is ez volt a helyzet? Láthattunk fellendülést az üzleti tevékenységek terén?
Kínában saját adatbázisainknak köszönhetően szinte valós időben nyomon tudjuk követni az üzleti tevékenységek alakulását. Például azáltal, hogy monitoringozzuk a fedezet iránti kérelmek gyakoriságát a fizetési késedelmekkel szemben egyik időszakról a másikra. Adataink azt mutatják, hogy mind a kiskereskedelmi élelmiszer-, mind a vendéglátóipar italkereskedelemi szektoraiban növekszik a kereslet.
Nyilvánvaló, hogy a légitársaságok is profitáltak a járványügyi korlátozások megszűnéséből, mivel a lakosság újra teljesen mobilissá vált. Ami azonban a magánfogyasztással kapcsolatos várakozásokat illeti, a közeljövőben a munkanélküliség vagy a megélhetési költségek miatti aggodalmak befolyásolhatják a fogyasztói hangulatot.
Bernard, pontosan milyenek az ország gazdasági kilátásai rövid és középtávon?
Kína gazdaságának rövid és középtávon továbbra is kihívásokkal kell szembenéznie, mivel az országnak több irányból érkező ellenszéllel is szembe kell néznie, többek között a háztartások alacsony fogyasztási hajlandóságával, az ingatlanpiac hanyatlásával és a helyi önkormányzatok korlátozott pénzügyi helyzetével.
A központi kormány 2023-ra "5% körüli" GDP-növekedési célt tűzött ki. Li miniszterelnök szerint a cél elérése "nem könnyű feladat, és fokozott erőfeszítéseket igényel". A fogyasztás élénkítése és az ingatlanpiac stabilizálása kulcsfontosságú lesz az erőteljes gazdasági fellendüléséhez. Arra számítunk, hogy Kína gazdasága idén 4-5%-kal bővül.
Mesélne egy kicsit többet az ingatlanpiacról? Hogyan alakult a piaci helyzet az utóbbi időben? Megfelelően irányítják az ágazatot?
A központi bank, valamint a bankok és a biztosítók által novemberben bejelentett 16 pontos mentőterv a 2016 óta legjelentősebb változás az ingatlanokkal kapcsolatos szabályozásokban. Ez a bejelentés a legegyértelműbb üzenete annak, hogy a lefelé mutató kockázatok és a lakáspiaci stabilitás helyreállítása az általános gazdasági stabilitásra törekvés kiemelt politikai prioritásává vált. A mentőterv legjelentőseb intézkedései a fejlesztők finanszírozási problémáit kezelik.
Bár az ingatlanpiac továbbra is nyomás alatt áll, némi stabilitás már mutatkozik. Az ingatlanpiaci klímaindex csökkenése megállt. A lakásárak csökkenése februárban lelassult, és más ingatlanpiaci mutatók, például az ingatlanértékesítés és a beruházások is úgy tűnik, hogy elérték a mélypontot. A lakáspiaci aktivitás a 2015-ös évhez hasonló erőteljes fellendülése nagyon valószínűtlen, különösen úgy, hogy az egyik fő korlátozó tényező a lakáskereslet strukturális visszaesése.
Raphaël, a vegyes helyi és globális gazdasági környezetben milyen főbb üzleti lehetőségeket lát Ázsiában? Mely szektorok profitálhatnak leginkább a gazdaságok újbóli megnyitásából?
Ázsia, az egész régió profitál a kínai turisták visszatéréséből, különösen az olyan délkelet-ázsiai gazdaságok, mint a Fülöp-szigetek vagy Thaiföld, ahol a turizmus a GDP több mint 15%-át teszi ki.
Ezekben az országokban a turizmus fellendülése pozitív hatással lesz a munkaerőpiacokra. Ez pedig belföldi fogyasztáson keresztül támogatni fogja a kiskereskedelmi szektort.
A gyártó, illetve feldolgozóipar terén az olyan exportgazdaságok esetében, mint Dél-Korea vagy Japán, a lehetőség visszafogottabb, mivel Kína fellendülése önmagában nem képes ellensúlyozni a jelenlegi globális kereskedelmi környezet viszontagságait.
A Covid utáni fellendüléseket félretéve, milyen más ágazatok lehetnek ígéretesek Kínában az elkövetkező években?
A népesség öregszik, és 2040-re Kína lakosságának mintegy 400 millió lakosa, azaz 30%-a 60 éves vagy annál idősebb lesz. Ez azt eredményezi, hogy az egészségügyi szektorban nyílik jó lehetőség az orvosi és gyógyszerészeti szolgáltatások számára vagy a közfinanszírozott gyógyszerek beszerzésére. Emellett az ICT-szektor (információ és kommunikáció technika) is rejthet magában jó üzleti lehetőségeket az elkövetkező években.
A kínai kormánypolitika célja a csúcstechnológiai önellátás felgyorsítása, amit finanszírozási támogatásokra vonatkozó adókedvezményekkel igyekeznek elősegíteni. A kínai vállalatokat ma arra ösztönzik, hogy K+F beruházásokat valósítsanak meg olyan területeken, mint a mesterséges intelligencia vagy a csúcstechnológiás chipek.
A zöld energia is erős állami támogatást kap az elektromos járművektől kezdve a megújuló energiáig, beleértve a nap- és szélenergiát is. De bármilyen iparágról legyen is szó, a külföldi vállalatok piaci lehetőségeit alapvetően korlátozhatják, egyrészt a nyugati gazdaságok szankciói, másrészt a kínai kormány által meghozott korlátozó intézkedések.
Ugyanakkor, Kína második számú tisztségviselőjének nyilatkozata egészen megnyugtató hírekkel szolgált a külföldi vállalatok számára. Hangsúlyozta, hogy Kínának bővítenie kell a piacaihoz való hozzáférést, és a kormányzati korlátozások megszüntetésével meg kell könnyítenie a kereskedelmet.
Bernard, politikai szinten milyen tanulságokat lehet levonni a CCP (Kínai Kommunista Párt) legutóbbi kongresszusából, és mi a helyzet a Covid-ellenes politika visszafordításával?
A tavaly októberben tartott 20. kínai pártkongresszus megszilárdította a párt és Hszi Csin-ping hatalmát, aki a Kínai Kommunista Párt főtitkáraként és a Központi Katonai Bizottság elnökeként harmadik, formabontó ciklusát töltötte be. A párt politikai átmenetének konvenciói is megváltozni látszottak, mivel több 68 éves vagy annál idősebb tagot léptettek elő a Politikai Hivatalba, vagy meghosszabbították Politikai Hivatalbeli tagságukat. Az új miniszterelnöknek, Li Qiang-nak szintén nem volt alelnöki tapasztalata, és elődeivel ellentétben nem rendelkezik országos szintű kormányzati tapasztalattal sem.
A zéró-covid politika megszüntetéséről szóló döntés váratlanul, hirtelen és előkészületek nélkül született meg tavaly november végén, amikor is főként azért történhetett a váltás, mivel a zéró-covid fenntartásának politikai jelentősége csökkent, viszont az okozott gazdasági költségek megfizethetetlenül drágák voltak, és egyre több bizonyíték mutatott arra, hogy hatástalan a rendkívül fertőző Omicron variáns ellen. A tiltakozások arra késztették Kína vezetőit, hogy csökkentsék a veszteségeket és gyorsan kihátráljanak. Az itt levont tanulság talán az lehet, hogy ez hirtelen fordulat rávilágított a vezetés továbbra is meglévő pragmatikus oldalára, és a zéró-covid stratégiától való visszalépés jól mutatta taktikai rugalmasságukat is.
Milyen a társadalmi helyzet? A szigorú ellenőrző intézkedések, a lezárások és a tömeges tesztelési követelmények végül is a közvélemény feszültségét szították, ami hozzájárult ahhoz, hogy 2022 vége felé több városban is demonstrációk kezdődjenek... Még mindig így van ez?
A tavaly év végi Covid-ellenes tüntetések és a korlátozások megszűnése után nem érkezett információ újabb tiltakozásokról. A társadalmi helyzet jelenleg stabilabb, és a kínaiak most már újra kiutazhatnak az országból.
Raphael megemlítette a munkanélküliségi rátát, amely még mindig magas. Mik a kilátások?
Kína 2022-ben teljesítette munkaerő-piaci célkitűzéseit, 5,5%-os munkanélküliségi rátát ért el, és 12 millió városi munkahelyet teremtett a kihívásokkal teli gazdasági és egészségügyi környezet ellenére. A kormány 2023-ban továbbra is prioritásként kezeli a foglalkoztatás stabilizálását. A fiatalok munkanélkülisége azonban továbbra is nagyon magas. Az adatok szerint 2023 elején tovább emelkedett a munkanélküliség a fiatalok körében, februárban elérte a 18,1%-ot. Ez háromszorosa az 5,6%-os általános városi munkanélküliségi rátának, és jelentősen meghaladja az OECD 12,8%-os átlagos rátáját. Idén várhatóan rekordszámú, 11,6 millió diplomás lép be a munkaerőpiacra. Az internetes-, az ingatlanpiaci és az oktatási szektorok, amelyek hagyományosan nagy számban alkalmaznak friss diplomásokat, nyomás alatt vannak, az iparágakra nehezedő szigorú szabályozási korlátozás miatt, ami gyakran elbocsátásokhoz és a tevékenységek erőteljes visszaeséséhez vezetett. Továbbra is kihívást jelent a kínai kormány számára, hogy elegendő munkahelyet teremtsen.
Az egészségügyi válság rávilágított arra, hogy a legtöbb ország nagyon erősen függ Kínától. Most néhány fejlett ország egyértelműen arra törekszik, hogy enyhítse a kiszolgáltatottságát Kínával szemben. Kockázatot jelent ez a kínai növekedésre nézve?
Mivel Kína ennyire integrálódott a világkereskedelembe, és gyakorlatilag az elmúlt két évtizedben a világ gyáraként funkcionált, nagyon fontos szerepe van a globális ellátási láncban. Amint azt Ön is kiemelte, a COVID-19 világjárvány rámutatott, hogy a világpiac mennyire összefonódott. Ezért, ahogyan Ön is mondta, az országok és a vállalatok ellátási láncaikat tekintve nagyobb rugalmasságot kívánnak elérni azáltal, hogy más piacokra diverzifikálódnak, akár a fogyasztói piachoz közelebbi, akár egy "baráti" országba, az úgynevezett "near-shoring" és "friend-shoring" révén. Az ellátási láncok diverzifikációs folyamatai várhatóan folytatódni fognak az elkövetkező években. Ez tehát kockázatot jelent a kínai növekedésre nézve, és a kínai vezetés felismerte ezt a kockázatot, ezért dolgozta ki a kettős forgalmi stratégiát, amely szerint a hazai forgalom, vagy a belföldi kereslet javítása a jövőbeli növekedés kulcsa. Kína nem mond le a kereskedelemről és nem csak befelé tekint, de felismerték, hogy a külső piacok nem biztos, hogy a múlthoz hasonló mértékű növekedést biztosítanak.
Raphaël, néhány évvel ezelőtt Kína sok vállalat számára kiemelt prioritás volt, túl nagy piac ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják. Ez megváltozott? Ezek a vállalatok most új lehetőségek után néznek?
A globális szereplők diverzifikálják ellátási láncaikat, hogy csökkentsék Kínától való függőségüket. Az olyan multinacionális vállalatok, mint az Apple, a Sony, a Samsung, a Nike vagy a Siemens, hogy csak néhányat említsünk, egyes gyártósorokat Kínából Vietnamba, Thaiföldre vagy Malajziába helyeztek át. India, mint gyorsan növekvő gazdaság, logikus alternatíva a fiatal, képzetlen munkaerejével és a Kínánál alacsonyabb munkaerőköltségeivel.
A gyártóüzemek áthelyezését azonban nem csak gazdasági megfontolások vezérlik. Ez a Kína és az Egyesült Államok között fennálló kereskedelmi feszültségek és az ázsiai-csendes-óceáni térségben növekvő geopolitikai kockázatok eredménye is.
És ha már itt tartunk, a Coface-nál, látják-e az ázsiai és különösen a kínai kockázatokkal és geopolitikával kapcsolatos biztosítási igények növekedését?
A Coface szolgáltatásait élvező exportvállalatok politikai események ellen is biztosítva vannak. Ezért nem tapasztaljuk a politikai kockázatokkal kapcsolatos kérelmek növekedését.
A politikai bizonytalanságokat a kockázatkezelés terén mindig is figyelemmel kísértük, de azt látjuk, hogy most ez vált az egyik fő, ha nem az elsődleges aggodalomforrássá a kockázatait fedezni igyekvő vállalatok számára. Néhány évvel ezelőtt ez nem így volt.
