A Coface kínai vállalatok fizetési magatartásra irányuló felmérése szerint 2024-ben a beszállítók fokozott óvatosságot tanúsítottak a hitelre történő értékesítés és a meghosszabbított beszedési határidő nyújtásával kapcsolatban.
- A vállalatok jellemzően meghosszabbították fizetési határidőiket, részben harmadik fél által nyújtott kockázatmérséklő eszközök segítségével, amelyek némileg megkönnyíthetik a beszállítók számára, hogy eleget tegyenek az ügyfelek igényeinek.
- A hosszabb fizetési határidők enyhítettek a fizetési késedelmek növekedésén, amelyek csak kismértékben, 64 napról 65 napra emelkedtek.
- Ha azonban a fizetési határidőkhöz hozzávesszük a fizetési késedelmeket, akkor a termék leszállítása és a fizetés beszedése közötti teljes átlagos várakozási idő a 2023-as 133 napról 2024-re 141 napra nőtt.
- A rendkívül hosszú fizetési késedelmeket (ULPD, 180 nap feletti) tapasztalt válaszadók közel fele az éves forgalom 2%-át meghaladó értékű fizetési késedelemről számolt be. Ez az arány jelentősen meghaladta a 2023-as 33%-ot, és a nemfizetés kockázatának növekedését jelentette.
Junyu Tan, a Coface Észak-Ásziáért felelős közgazdásza szerint:
„A kínai beszállítók számára 2024-ben meghosszabbodott a behajtási időszak a csökkenő vállalati bevételek miatt, amit a lassuló belföldi kereslet mellett tapasztalható alacsonyabb volumennövekedés, valamint a folyamatos deflációs környezetben jelentkező árnyomás okoz.
Noha a beszállító cégek átlagosan meghosszabbították a fizetési határidőket, növekvő óvatosság volt tapasztalható, mivel egyre kevesebb vállalat kínált hitelre történő értékesítést. 2025-re előre tekintve válaszadóink 52%-a várja a gazdasági kilátások javulását, mivel a kormányzati ösztönző intézkedések hozzájárulhatnak a vállalatok bizalmának erősödéséhez.
Ez az optimizmus azonban túlzó lehet, mivel az élénkítő intézkedések eddig viszonylag visszafogottak voltak, és a kereskedelmi ágazatokat érintő vámkockázatok továbbra is fenyegető kihívást jelentenek.A Coface várakozásai szerint Kína GDP-növekedése 2025-ben 4,3%-ot érhet el.”
Fizetési késedelmek: A rendkívül hosszú fizetési késedelmek (ULPD) számának növekedése
A vállalatok 2024-ben alapvetően meghosszabbították a fizetési határidőket, amit részben a harmadik fél által nyújtott kockázatcsökkentési eszközök is elősegítettek. Az átlagos teljes fizetési határidő a 2023. évi 70 napról 2024-ben 76 napra nőtt. Ezeknek a kedvezőbb feltételeknek köszönhetően a fizetési késedelmek1 aránylag változatlanok maradtak, és csak kismértékben, 64 napról 65 napra emelkedtek. A válaszadók körében jelentősen, a 2023-as 62%-ról 2024-ben 44%-ra csökkent a lejárt tartozásokról beszámoló vállalatok aránya.
Ha azonban a fizetési határidőkhöz hozzávesszük a fizetési késedelmeket, akkor a termék leszállítása és a fizetés beérkezése közötti teljes átlagos várakozási idő, az úgynevezett kintlévőségi napok száma (DSO) a 2023-as 133 napról 2024-ben 141 napra nőtt, ami az egy évvel korábbihoz képest meghosszabbodott behajtási időszakot jelez.
Eközben az rendkívül hosszú fizetési késedelmet (ULPD, 180 nap feletti) tapasztalt válaszadók közül 50% számolt be az éves forgalom 2%-át meghaladó késedelmes fizetésről. Ez az arány jelentősen túllépte a 2023-as 33%-ot, és a nemfizetés kockázatának növekedését mutatta. A Coface gyakorlati tapasztalatai alapján az ilyen, 180 napot meghaladó és a beszállítók éves forgalmának több mint 2%-át kitevő késedelmek 80%-át nem sikerült behajtani.
Ágazati bontásban a faiparban hosszabbodtak meg leginkább a fizetési késedelmek, elsősorban az elhúzódó ingatlanpiaci válság következtében, amely visszaszorította a bútorok iránti keresletet, és jelentősen hosszabb követelésbeszedési ciklust eredményezett az érintett szektorban. Mindeközben az autóipar hasonló kihívásokkal szembesült. Ez nagyrészt az autókereskedők pénzügyi terheinek tudható be, akik veszteségekkel és tőkehiánnyal küszködtek a készletek csökkentését célzó, jelenleg is zajló árengedményháború közepette. Az építőipar továbbra is az egyik leghosszabb DSO-val rendelkezett a kutatás szerint, ami a downstream ágazat tartósan szűkös likviditási helyzetét tükrözi.
Gazdasági kilátások: A verseny továbbra is intenzív marad a tartós túlkapacitási nyomás közepette
A válaszadók továbbra is optimisták a következő 12 hónap gazdasági előrejelzéseit illetően, 52%-uk 2025-ben az üzleti környezet kedvezőbbé válására számít. A legoptimistább ágazatnak továbbra is a gyógyszeripar bizonyult (83%), amit az öregedő népesség strukturális keresletének köszönhet. A második helyen a fémipar állt optimizmus tekintetében (72%), valószínűleg az ösztönző intézkedésekhez fűzött remények hatására. Ez a derűlátás azonban túlzó lehet, mivel a lakásépítési ágazatból származó visszafogott kereslet továbbra is hatással lehet a reálkeresletre. Emellett az Egyesült Államok és Kína közötti növekvő vámtételek súlyosbíthatják az olyan fémek, mint az acél és az alumínium szempontjából jelentkező kihívásokat, amelyekre magasabb vámok vonatkoznak. A textilipar maradt a legpesszimistább ágazat, bár a tavalyihoz képest kevesebb válaszadó számított a kilátások romlására, ugyanis a textilipari vállalatok számára némi könnyebbséget jelenthet a nyersanyagköltségek mérséklődése, mivel a gyapot és az olaj ára várhatóan csökkenő tendenciát mutat majd.
Az éles verseny továbbra is a vállalati működés első számú kockázata marad 2025-ben, kiemelve a Kína túlzott termelési kapacitása okozta tartós kihívásokat. A második legnagyobb kockázatnak a kereslet lassulása bizonyul, különösen az exportorientált vállalatok számára, amelyek a második Trump-elnökség alatt megnövekedett kereskedelmi korlátokkal szembesülhetnek. Továbbra sem egyértelmű, hogy a belföldi kereslet ösztönzésére irányuló kormányzati erőfeszítések elegendőek lesznek-e a külső kereslet elmaradásának ellensúlyozására. A kereslet és a kínálat közötti tartós szakadék várhatóan arra készteti a kínai vállalatokat, hogy továbbra is árversenyt folytassanak az értékesítés ösztönzése érdekében, ami tovább fokozza a piacra nehezedő nyomást.
Tovább a teljes tanulmány letöltéséhez
1 A fizetési késedelem a válaszadóink által átlagosan jelzett, a fizetés esedékessége és a teljesítés időpontja közötti időszakra vonatkozik.
