A COVID-járvány és az ukrajnai háború okozta, egymást követő zavarok egyértelműen negatív hatással voltak az afrikai gazdaságokra. Ezek számos strukturális gyengeséget fedtek fel, okoztak, sőt súlyosbítottak. Ezek legfőbb jellemzői a túlzott eladósodottság és az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, amelyek jelentős gazdasági, politikai és társadalmi következményekkel járnak.
A világjárvány idején Afrikában visszaszorult a gazdasági növekedés, a nyersanyagárak jelentős csökkenése, a külföldről érkező pénzmozgások visszaesése és a turizmus összeomlása miatt. A munkaerő és áruk mobilitásának akadályai és a közlekedés szervezetlensége szintén nagyban hozzájárult a recesszióhoz.
Ezeket a nehézségeket súlyosbították az ukrajnai háború hatásai: a gabona-, olaj- és műtrágya-ellátási zavarok, valamint az üzemanyagárak megugrása hátrányosan hatott az afrikai államok pénzügyi helyzetére, különösen a globális monetáris szigorítás és az amerikai dollár felértékelődése közepette. Az árupiaci nyomás az inflációt is felerősítette, ami nagyban hozzájárult a növekvő élelmezési bizonytalansághoz, továbbá társadalmi és politikai nyugtalanságokat váltott ki.
Gyengülő költségvetés és nehéz külpolitikai helyzet az egész kontinensen
A kontinens néhány jelentős gazdasága mind a költségvetési, mind a külső mérlege tekintetében meggyengült, ami rávilágít növekedési modelljük törékenységére. Az importtól (élelmiszer, energia, félkész termékek és eszközök) való függés, a bőséges és olcsó finanszírozásra való támaszkodás, valamint az alacsony adó bevételek nagyban hozzájárultak a nehézségekhez. Egyiptom, Etiópia, Kenya és még Ghána is - az elmúlt évtized Afrikájának dinamikusan fejlődő országai - most gazdasági válsággal küzdenek, ami nagyrészt az alacsony fiskális költségvetésükre és külső mérlegeik egyensúlytalanságára vezethetőek vissza.
Az ukrajnai háború következményei a legtöbb afrikai gazdaság folyó fizetési mérlegének erőteljes romlását idézték elő, különösen azokét, amelyek nagymértékben függenek az áruimporttól. Az olaj és az alapvető mezőgazdasági termékek árának emelkedése rontotta a cserearányt. Az importköltségeket számos afrikai valuta elértéktelenedése is fokozta. Az elértéktelenedés a növekvő kamatlábakkal együtt növelte a külföldi (különösen a dollárban denominált) adósságok kiegyenlítésének terhét. Csak néhány nyersanyag-kitermelő ország (Angola, Dél-Afrika, Algéria, Botswana stb.) járt jobban a nyersanyagárak növekedésével, amely hozzájárult a különböző irányú sokkhatások tompításához.
Egyre gyakoribb a túlzott eladósodottság
A fenntarthatatlan adósság vagy a túlzott eladósodás fokozott kockázata egyre gyakoribb az egész kontinensen, ahol a világszerte megfigyelt esetek több mint fele figyelhető meg. A válság rávilágított a kontinens gyenge költségvetési forrásaira, amelyek arra kényszerítik az országokat, hogy adósságból finanszírozzák a kiadásokat, ezzel növelve a túlzott eladósodás kockázatát. Az adóbevételek 2020-ban a 31 legnagyobb afrikai gazdaságban átlagosan a GDP 16%-át tették ki, ami jóval elmarad az OECD-országok (33,5%) vagy a latin-amerikai országok (21,9%) átlagától. Ugyanakkor a költségvetési bevételeket visszafogta a válságok miatti visszaesés, ami miatt az afrikai kormányoknak olyan támogatási intézkedéseket kellett alkalmazniuk, amelyek súlyosan terhelték az államkasszát (támogatások, adókedvezmények).
Az eladósodottság növekedése mellett az adósságállomány is emelkedett, mivel az infláció elleni küzdelemmel összefüggésben a kamatlábak emelkednek. A külső államadósság emelkedése követi az elmúlt évtizedben megfigyelt tendenciát, amely a magánhitelezők arányának növekedéséhez kapcsolódik, és ami 2009 és 2019 között 29%-ról 43%-ra emelkedett a szubszaharai Afrikában. Az afrikai országok kibocsátási volumene folyamatosan nőtt a nemzetközi tőkepiacokon, ahol a kamatlábak lényegesen magasabbak, mint a multilaterális hitelező szervezetek vagy a kétoldalú hivatalos partnerek által felszámított kamatlábak.
Ebben a kihívásokkal teli gazdasági környezetben a magasabb költségű adósságok felhalmozódása több esetben túlzott eladósodást okozott, és számos államadósság-besorolás általi leminősítéshez vezetett, mivel egyes kormányok nem teljesítették adósságtörlesztési kötelezettségeiket. Míg az IMF adósság-szolgálati tanulmányában szereplő 36 afrikai ország egyharmadát már a világjárvány előtt is túlzottan eladósodottnak vagy veszélyeztetettnek tekintették, a két egymást követő sokk hatására ez az arány 100%-ra emelkedett.
A gazdasági nehézségek súlyosbítják a társadalmi, politikai és biztonságpolitikai problémákat
A kontinens számos országában a gazdasági növekedés jelentős lassulása tapasztalható, és ez a jövőben is így folytatódik.
Például Egyiptom növekedési üteme a 2021-2022-es pénzügyi évben, amelyet éves szinten 6,6%-ra becsültek, az előrejelzések szerint a 2022-2023-as pénzügyi évre 3,5%-ra lassul, és 2023-2024-ben várhatóan csak 4,0%-ra emelkedik, azaz a járvány előtti szint alatt marad.
Összességében Afrika gazdasági növekedése 2022-ben 3,9%-os volt, és 2023-ban már csak 3,5%-ot érhet el, amit a 2,6%-os éves demográfiai növekedési ráta mellett kell figyelembe venni. A különbség tehát kevés mozgásteret hagy a kontinens fejlődésére, amely 2019 és 2020 között enyhült.
Az inflációs sokk mellett a gazdaságpolitikai szigorítás társadalmi nyugtalanságot idézhet elő. A társadalmi zavargások számos példája volt megfigyelhető 2020 óta többek között Libériában, Tunéziában, Marokkóban, Szenegálban, Dél-Afrikában és Kenyában. Az elégedetlenség puccsok formájában politikai megmozdulást szít, mint például Guineában, Maliban, Burkina Fasóban és Szudánban. Ez termékeny talajt biztosít a dzsihádista akcióknak a Száhel-övezetben, Afrika szarván és Nyugat-Afrikában, a felkeléseknek olyan országokban, mint Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Etiópia, valamint a bűnözésnek, különösen Nigériában, amely szélesebb körben érinti a kontinenst.