Az El Niño időjárási jelenség, amely 2023 második felében várhatóan visszatér, felerősíti az éghajlatváltozás hatásait. Az indiai-csendes-óceáni térségben a negyedik negyedévtől kezdve valószínűleg súlyos hőség és aszályok várhatók, az El Niño hatása a mezőgazdasági ágazatban pedig különösen 2024-ben lesz érzékelhető, mivel az árutermelések nagymértékben függnek az időjárási viszonyoktól (hőség, csapadék).
A Coface előrejelzései középtávon jelentős bizonytalanságokat mutatnak egyes mezőgazdasági nyersanyagok (gabonafélék, cukor, pálmaolaj, citrusfélék) tekintetében, valamint komoly kockázatokat vetítenek előre a világ egyes régióinak élelmezésbiztonságára nézve.
Az El Niño déli oszcilláció egy óceáni-légköri jelenség, amelynek gyökerei a Csendes-óceán középső és keleti részén (latin-amerikai partvidék) a felszíni vízhőmérséklet rendellenes ingadozásában keresendők. Két ellentétes jelenségből áll (La Niña és El Niño), amelyek korábban általában 2-3 évente fordultak elő. A La Niña hidegebb, csapadékosabb időjárást, míg az El Niño melegebb, szárazabb időjárást hoz.
A jelenlegi El Niño kevesebb mint egy évvel a legutóbbi La Niña epizód után jelentkezik majd, tehát az eddig megszokottnál sokkal hamarabb. Ez arra utal, hogy az ilyen típusú időjárási jelenségek gyakrabban fognak előfordulni, ami hosszú távon káros következményekkel járhat.
Az El Niño időjárási zavarok, amelyek az egész indo-csendes-óceáni régiót érintik, hőhullámokhoz és aszályokhoz vezetnek. Az El Niño tehát hajlamos felerősíteni az éghajlatváltozás negatív hatásait az ázsiai-csendes-óceáni térségben, Dél- és Kelet-Afrikában és Amerikában. Európát, a Közel-Keletet és Észak-Afrikát megkíméli a jelenség.
Nyomás alatt állnak a globális mezőgazdaság kulcsfontosságú régiói és az agrár-élelmiszeripari értékláncok
Brazília (a világ vezető cukornád-, szója-, kávé- és narancstermelője), India (a világ második számú rizs-, búza-, cukornád- és burgonyatermelője), Indonézia (a pálmaolaj első számú termelője, a rizs harmadik számú termelője) és Ausztrália (a világ negyedik számú árpa- és repcetermelője) valószínűleg különösen ki lesz téve az éghajlatváltozásnak, és csökkenni fognak a mezőgazdasági hozamok.
A gyengébb termés nyomást gyakorol majd az agrár-élelmiszeripari értékláncok egészére, és 2024 valószínűleg a kereslet és a kínálat közötti rendkívüli feszültség éve lesz az ágazatban. A zavarok ugyanis negatívan hatnak majd mind a nagy exportőr országok (Ausztrália, Brazília, USA), mind pedig az élelmiszer-önellátásra hivatott, demográfiailag forró pontok (Kína, India) termelésére. Az ellátásra nehezedő nyomás tehát kettős lesz.
Nem meglepő, hogy az élelmiszerárak 2024-ben emelkedni fognak. Délkelet-Ázsia példája jól illusztrálja ezt. Az elmúlt 20 év különböző El Niño-epizódjai általában inflációs nyomást gyakoroltak az élelmiszerárakra a régióban. A rizs, amely a régió hazai gabonafogyasztásának 60%-át teszi ki, nagyon érzékeny az El Niño hatásaira, ráadásul a vízigényes terményt valószínűleg megviseli az alacsony csapadékmennyiség. Továbbá az élelmiszerek súlya a regionális fogyasztói árindexekben jelentős (mintegy 40%), ami középtávon az infláció megugrásával kapcsolatos aggodalomra ad okot.
Az ellátási nehézségek és az emelkedő élelmiszerárak növelik a társadalmi és politikai instabilitás kockázatát a feltörekvő gazdaságokban
Azokban az országokban, ahol a mezőgazdasági ágazat meghatározó, jelentős jövedelem- és foglalkoztatási kiesések várhatók. Indonéziát például, ahol a mezőgazdaság a GDP 13%-át és a munkahelyek 32%-át adja, súlyosan érintheti az El Niño negatív hatása a rizs- és pálmaolajtermelésre. Középtávon az ország fontos politikai határidők előtt áll: a következő általános indonéziai választásokat (elnök-, törvényhozási és szenátusi választások) 2024 februárjában tartják. A bizonytalan időjárási viszonyok okozta gazdasági nehézségek tehát jelentős hatással lehetnek az ország stabilitására.
Másrészt az időjárási zavarok által kevésbé érintett exportáló országok profitálhatnak a mezőgazdasági nyersanyagok magasabb áraiból.
