Ismerje meg, milyen új kihívásokkal és kulcsfontosságú kérdésekkel kell szembenéznie a világgazdaságnak.
Négy hónappal az Ukrajna orosz lerohanása után levonhatók az első tanulságok: a várhatóan tartós konfliktus máris felborította a globális geoökonómiai egyensúlyt. Rövid távon a háború fokozza a feszültségeket egy olyan termelési rendszerben, amelyet már két évnyi világjárvány is megrongált, és növeli a világgazdaság ”kemény landolásának” kockázatát: míg néhány hete még úgy tűnt, hogy a stagfláció veszélye fenyeget, a központi bankok hangnemváltása, szembesülve az infláció felgyorsulásával, újra felelevenítette a recesszió kilátását, különösen a fejlett gazdaságokban.
Ebben az összetett környezetben a Coface 19 ország, köztük 16 európai ország – többek között Németország, Spanyolország, Franciaország és az Egyesült Királyság – értékelését módosította lefelé, és csak 2 országét (Brazília és Angola) javította felfelé. Ágazati szinten a lefelé irányuló felülvizsgálatok száma (összesen 76, szemben a 9 felfelé irányuló felülvizsgálattal) rávilágít az egymást követő sokkok elterjedtségére az összes ágazatban, mind az energiaintenzív ágazatokban (petrolkémia, kohászat, papír stb.), mind a hitelciklushoz közvetlenebbül kapcsolódó ágazatokban (építőipar).
Mivel a kilátások továbbra is borúsak, a kockázatok természetesen jelentősek, és egyetlen forgatókönyv sem zárható ki.
Az aktivitás lassulása és a stagfláció veszélye egyre világosabbá válik.
Az első negyedéves növekedési adatok a legtöbb fejlett gazdaságban elmaradtak a várakozásoktól. Ráadásul az euróövezetben a GDP már a második egymást követő negyedévben is csak nagyon gyengén nőtt, sőt Franciaországban 0,2%-os visszaesés volt tapasztalható. Ennek oka a háztartások fogyasztásának csökkenése volt, a vásárlóerő csökkenése mellett. Az Egyesült Államokban is csökkent a aktivitás, amit a külkereskedelem és a feldolgozóipar készleteinek feltöltésével kapcsolatos nehézségek akadályoztak. Ezek az adatok annál is inkább aggasztóak, mivel az ukrajnai háború gazdasági következményei éppen csak elkezdték éreztetni hatásukat.
Figyelembe véve az infláció gyorsulását, a szereplők várakozásainak romlását és a globális pénzügyi feltételek szigorodását, a fejlett gazdaságokban a második negyedévben sem tűnik sokkal jobbnak az aktivitás, a feltörekvő gazdaságokban pedig különösen kedvezőtlenebb. Bár valószínűleg túl korai lenne azt állítani, hogy a világgazdaság stagflációs rendszerbe került, a jelek összhangban vannak ezzel a nézettel.
A nyersanyagárakra nehezedő nyomás egyre inkább érvényesül
Bár a nyersanyagárak az utóbbi időben stabilizálódtak, továbbra is nagyon magas szinten vannak. Az olajárak például a háború kezdete óta nem csökkentek 98 dollár alá, mivel továbbra is jelentősek a potenciális ellátási hiánytól való félelmek.
Ez a környezet kedvező a nyersanyagexportőrök, és különösen az olajexportőrök számára. A Coface mindösszesen két felfelé történő átminősítése Brazíliára és Angolára vonatkozik, az ágazati átminősítések pedig főként a termelő országok energiaszektorát érintik, míg az ágazati leminősítések olyan országok energiaszektorát célozzák, ahol a vállalatok a termelési láncban a folyamat végén helyezkednek el (főként Európában).
Hasonlóképpen, az olyan iparágak, amelyek értékláncában a termelési folyamatok energiaintenzívek, mint például a papír, a vegyi anyagok és a fémek, kockázataikat felfelé értékelik át. Az agrár-élelmiszeripar az egyik olyan ágazat, ahol ebben a negyedévben a legtöbb leminősítés történt, és szinte minden régiót érintett.
Végül pedig valószínű, hogy azok a vállalatok, amelyek termelési költségeik növekedését eddig nem hárították át teljes mértékben az eladási áraikra, ezt már a továbbiakban nem tudják fenntartani. Így a jelentős árképzési erővel rendelkező ágazatokban folytatódni fog az áremelkedés. Ez a helyzet a gyógyszeripari ágazatban, ahol néhány vállalat uralja a globális piacot. A már most is az egyik legellenállóbbként azonosított ágazat az egyetlen, amely "alacsony kockázatú" minősítést kapott elemzésünkben.
A központi bankok mindkét lábukat a féken tartják
Az EKB a Fed és a Bank of England példáját követve fokozatosan szigorított, egészen odáig, hogy előre bejelentette jövőbeli kamatemeléseit. A többi nagy központi bankhoz hasonlóan (a Bank of Japan kivételével) az EKB-nak sincs más választása - mandátumának szigorú keretein belül -, mint jelentősen szigorítani, annak ellenére, hogy ez brutális lassulást idézhet elő az aktivitásban, és újraélesztheti az újabb európai államadósság-válsággal kapcsolatos félelmeket.
Ebben a szigorodó hitelfeltételekkel jellemezhető környezetben az építőipari ágazat tűnik az egyik legsebezhetőbbnek. Az emelkedő hitelköltségek várhatóan hatással lesznek a lakáspiacra és végső soron az építőipari tevékenységre. Ez az Egyesült Államokban már elkezdődött, ahol a lakáseladások gyorsan csökkennek.
Gyülekeznek a felhők 2023-ra
A gazdasági és pénzügyi környezet gyors romlása miatt a Coface az európai kontinens 16 országának besorolását rontotta le, köztük az összes nagy gazdaságét - a már A4-es besorolású Olaszország kivételével.
Központi forgatókönyvünk szerint a következő 18 hónapban a gazdasági tevékenység jelentős lassulása várható, ami lehetővé teszi az infláció fokozatos lassulását. Növekedési előrejelzésünk különösen a fejlett országokban kedvezőtlen. A világgazdaságot számos lefelé mutató kockázat fenyegeti, miközben az inflációval kapcsolatos felfelé mutató kockázat továbbra is fennáll. Az infláció megfékezése érdekében a központi bankok a jelek szerint kísértésbe esnek, hogy recesszióba taszítsák a gazdaságot, amely reményeik szerint enyhébb lesz, mintha az árak tovább csúsznának, ami által később kénytelenek lennének erőszakosabb monetáris sokkot végrehajtani. Nem kizárható kockázat, hogy a krónikus kínálathiány miatt nehezen enyhülő nyersanyagárak miatt csökkenne a kereslet, és az infláció magas maradna.
